Kődarab
Írta: Hullocsillag Dátum: Március 01 2010 18:18:23
H
Fekete fellegeket font fölém a bú,
Eső mosott rám súlyos terhet,
Végigvert arcomon a töviskoszorú,
Miképp csak jeges vihar verhet.
Teljes hír
Fekete fellegeket font fölém a bú,
Eső mosott rám súlyos terhet,
Végigvert arcomon a töviskoszorú,
Miképp csak jeges vihar verhet.
Nem láttam a napot a kútmély-ablakból,
Így lettem kővel körbezárt rab,
Így lettem könnyű álmokat álmodóból
Racionalista kődarab.
A fekete felhőket szél fújta tova,
Indulni kéne messze, vele,
De holt hitek karja tart itt marasztalva,
Holt hit karja lök a mélybe le.
A kútfedelet kifaragták gránitból,
Sírfedélként álmaimmal, ránk,
Így lettem mesés álmokat álmodóból
Racionalista kőszilánk.
Hideg tövistőrt mártottak kezek belém,
Egyszer, kétszer, százszor hirtelen,
S nem nyújtottak más lehetőséget elém:
Adjam a lelkem, és túlélem.
Így faragtam ki jövőm koporsófából,
Így hagyott el remény és erő,
Így lettem varázsálmokat álmodóból
Racionalista kriptakő.