Van az a csend, ami jóra bágyaszt,
mikor már nem is vársz választ,
mert a másik szemében ég a felelet,
s te mosollyal nyugtázod csendetek.
Van az a csend, ami megboldogít,
a hangok hiánya szívet nem szorít,
mikor létező lesz a kimondhatatlan,
s megtalálod magad a letűnt szavakban.
Van az a csend, ami jó hogy néma,
elmerülni egymásban szótlan néha,
és hallunk minden szívzörejt, s hangot,
hogy lelked rezdül, de önmagam hallom.
De most megvallom
Ez így helyes…
Ez most nem az a csend
Ez a lélek csendje
Mikor megbomlik az élet rendje
A zavar csendje
A szégyen csendje
A vihar előtti világ csendje.
Most nem lesz oly csend,
Ez a halál csendje
A te fájó, örök, ősi csended
A dühös csended
A riadt csendem
A szívem kínos, lassú csendje…