Radnai István:
MIÉRT
ha roskatag testünkből a vér
akár aszalt moníliás gyümölcsből
kiszárad és hormontalan pihenni tér
míg üres marad s meginog a bölcső
és valahol egy nép mely elvérzett
egyenként veszítve mindent megélhetést
jövőt és tartalmas nemzedéket
és azt a tizenharmadik egyént eként
aki a nagy bach lehetett volna
aki tehetség az életen a torta
a hab a korona a marcipán
ehelyett mint elvetélt költő diák
akit a drog söpör és szívja gőzét illatát
támasztja kocsma pultját és silány