Mindenki a magánéletéből ír részletet,
hiába, ez kimeríti a költői készletet.
Pedig valaki azt mondta, így nem lehet,
de hát mindenkinek a saját élete az ihlete.
Írni kell arról, milyen a nyár, ősz, tél, tavasz.
Persze! De mindegyik csak egy tőről fakad.
Nekem ezt jelenti, neki azt,
nekem bánatot, neki vigaszt.
Aztán jövőre megfordulnak a dolgok,
lehet, én leszek akkor már boldog.
Írni nem tanultam, s nem is akartam,
lehet, éppen a hátam vakartam,
mikor megszólalt „költői” vénám,
lehet jobb lett volna, ha megmarad némán.
Az igazság az: csak egyet nem értek;
Miért oly szörnyű a magánélet? – leírva.