Csendben csókolj
fel sem ébredek
átálmodom
a kusza életet
halkan szólalj
hívj,
máris ott vagyok
a fájdalom
megverve oldalog
kóbor kísértetté
válik a múlt
a hajnal
zavartan elpirul
hátamhoz simul
gyönyörű tested
hajam
párnádon
lassan szétterül
arcodba hull
szíved rejtekébe
törnek a fények
magamban ringatlak
átölellek téged.
/2004.07.26./