Ébred az erdő
Pirkad már az ég alja,
ébred az erdő sok lakója.
Magasan szárnyal a pacsirta,
széllel száll csodás dala.
Hűs szellő, lágyan simogat,
fújja, borzolja hajamat.
Falevélen harmat cseppje,
üde és friss az erdő lehelete.
Faágon mókus ugrál,
szájában egy mogyoró ág.
Nagyot rikkant a rigó,
trillázik, hogy élni jó!
Életre kel fű, fa virág,
avar alatt makkot találsz.
Tarka lepke száll virágra,
fehér szirmú kökény ágra.
Búcsút intek a határnak,
a sok daloló madárnak.
Visszajövök nem sokára,
vágyom, a tavaszra, a nyárra.