Radnai István:
TÖRTÉNELMI LECKE HARMINC ALATT
igen, az élet csupa abszurditás
a rímek hiába csorbítják az éleit
mára már elértük űrhideg széleit
azt hisszük maga a teremtés a hibás
közben nyeljük a húst mint mások könnyeit
és az évszazadok kőtábláit könyveit
könnyű viaszként szánt a stílus
bánt hogy nem a miénk a föld
még az sem mely elnyel s ma zöld
és a rárakott virág hervad porózus
lazán ránkhordott csak a krőzus
ki mint elcseszett üreges fáraó
kinek élve kivájták az agyát mire jó
dúskál vezet szaval inkább morózus