A tavasz lépteit hallom már,
az olvadó hó hátára süppedő időben.
Fénymorzsák gurulnak az ég asztalán,
telet eszik, roppan a jég, jajong,
s a távolban, már egy új Nap ragyog.
Sugarai bukfencet vetnek a sarjadó fűben,
apró fehér szirmokra nyomja csókját,
táncra perdül felhők színpadán,
fényét szórja a még álmos világra,
kicsire, nagyra és a bimbózó virágra.
Szívek szolnak most megint,
szerelmes szavak repkednek,
édes álmokat ígér az éjszaka,
szemekben újra izzó vágy lobog,
s ott, belül a szerkezet, hevesebben dobog.
Rigók füttye ébreszti a hajnalt,
andalító dallama lelkemhez simul,
új öröm, új mosoly, új kiáltás,
s bennem zsibong, cseng-bong a kikelet,
mint rég várt vendég, ki hozzám sietett.
A tavasz lépteit hallom már,
s fénymorzsák gurulnak az ég asztalán.
Táncra perdül, felhők színpadán,
szemekben újra izzó vágy lobog,
bennem újra, a régi tavasz ragyog.