Ne írjon ily hétköznapi nyelvvel,
első kritikusom nekem így nyelvel.
Nos, görcsbe rándult nyelvvel,
próbálok játszani a nyelvvel.
Legyen meg az akaratotok kortársak!
Belevágok én is egy-két profánba.
Kell néhány új szó blablának?
A kritikusok most ilyet zabálnak?
Kortársiasodásom első pár sora,
akár a vénasszonyok csorba foga,
harapni nem lehet vele, de látványos!
Ettől leszek én is talán bálványos.
Nyúljak mélyebben a bugyorba?
Ne maradjon szátok vigyorba!
Frappáns soraimat szülni próbálom,
miközben a széken lábam lóbálom.
Modernizálódjak! Mondta N. J. A.
Nem mondom, van nyelvének pengéja.
Olvassak! Nézzem meg, hogy írnak mások!
Tollammal mélyen a papírba vájok.
Széthasítom ketté a metaforákat,
hintem, mint gomba a spórákat.
Kinő sok bolondgomba belőlem,
s akkor majd hallotok felőlem!
Zagyva soraimat most, ahogy olvasom,
rácsodálkozom,: ni, ni! kortársiasodom.
Jó étvágyat – ha van benne – a toposzhoz!
Én megyek csatlakozom a POFOSZ-hoz.