Radnai István:
MUTATVÁNY
jelenség a természet beburkol
míg rád az élet mint egykor
kenderkötelet hurkol
keresztanyám testvére páncél
szekrényben őrizte bogár
nem mászott rajta ez volt a cél
csak bogár úr keze szempár
nem láthatta más s a nyelv
nem szólt lilán kinyúlt s az elv
a múltban sűrű támaszra lelt
milyen kétszínű és bohó
az ember és milyen humánus
két kézzel tép fogyaszt mohó
pödri a szót kendőz a mágus