Ott állt az ablaknál, kinézett,
senki sem tudta, hogy mit érzett,
szíve szúrt, hangosan dobogott
ahogy a vonat távolodott.
Karjait nyújtotta az ég felé
repítve sóhaját maga elé,
sírt, de mégsem gondolt rá haraggal,
csak kiáltott: vigyél magaddal!
/azokért akiket elhagynak és azoknak akik elhagyják gyermeküket/