Falu végén kurta szoknya.
Ki arra jár, szeme guvad,
Vére csörtet, mint a dúvad,
Úgy bámulja, míg megszokja.
A cimbalmos hamis lánya,
A fény bájain eljátszik,
Sofőrökre úgy vadászik,
Nem messze a kavicsbánya.
Habár lapos a nagy róna,
Hol a malomárok ásít,
Fűzfa alatt zöld a pázsit,
Rusztikus türelmi zóna.
Megkomponált ez az egész:
Hogyha fázik, citerázik;
Euróért furulyázik
Húga is, ki szintén zenész.