Radnai István:
SIMON AZ ILLATOS ÚTRÓL
mondják kemény az ökle
számos kocsmajtó bánja
hogy a kemény fejét árva
peták nélkül rajta törve
a kocsmapultig merészkedett
bírói síp fradit addig nem engedett
középkezdéshez felállni
torka szomjas történhet bármi
lelkes nélkülözhetetlen és hangos
ócska farmerében rangos
nincs az a gróf nincs az a rendőr
arra jön egy rongyos
kereszt alatt feldől
jószántából hordoz
nem menekül ő se
legyen a kert vagy a kerület hőse
a kert ahol bódít a friss
tavaszi illat
ahol elbóbisol a kísérőhad
mint aki mesterre tekint
jólét békés napján
akiért a kovásztalan
kenyeret megkapják
virrasztani hasztalan
szétfutott erőtlen kis csapat
bújik vagy menekül vizslat
mégis mi lesz mit tesznek vele
s mire feljön perzsel a nap heve
egyedül vonszolja szégyent
keresztjét vette konok erényen
és simon jön nézi meglátja
mint hull a gyenge isten porba sárba
mi az neki a rossz fát felkapja
viszi ha vinni kell most megmutatja
kemény az ökle mondják
mégsem csatázik csak hordja
mögötte csapzottan kurjongat a horda
nem nézi korbács-szaggatta rongyát
nem tudja nem látta sohasem
a pályán kocsmapultnál
a szelídség neki idegen
körülnéz nem éljenez a tömeg
gyúnyolja hergeli a röhej
most megmutatom keményöklű simon
józan délelőttön viszi mint a zsákot
nézi másik vállára kapná a diákot
mert annak nézi gyenge hajlott testét
felvenné bal vállára azt a cingár testvért
kinek gumibot lövedék okozza vesztét
x
szerelmes estékről ismeri a dombot
ahol olykor széthajtott két combot
ahol haj illata izzadt arcát törölve
felsikoltott az éji kéj örömbe
simon simon kemény az ökle
tőle a leányt senki nem pörölte
látja megtört ember haldoklik mint népe
nyakán ül mint róma a megbénult béke
látja a poroszlót sanda irástudót
beleavatkozni semmi kedve nem volt
keményöklű párbaj labda lejtős pálya
illatos út bűzös kocsma tája
otthona e tájék
lámpáltan az árnyék
suttyó kölyök kedve
csúzlival kiverte
de most nappal alszik ki a villany
villám dörög felleg széle illan
mint sárga villamos menydörögne
s a vágóhíd utcán vágtat mindörökre
x
simon simon némán ledönti a kriglit
behajlítja öklét habját letörölni
várja felderüljön a haragvó ég is
rendel egy kupicát végtelen türelme
böfög egyet hogy a féldecit lenyelte
hosszúra nyúlt ez a vihar mégis