Megint teleírták rejtjelekkel
az ég kékjét, ott egy
gomolyfelhő kezdi
bárányfelhőnek álcázni magát,
amott egy szürkébb, mely
kicsit mérgesebbnek tűnik,
az alján pedig egy
rózsaszín, akár a tűzcsík.
Ehhez már szél is társul,
a Nap egy paplan
mögül halványan bárgyul.
Hálót szőnek a kondenzcsíkok,
előfutárként repülő villog,
aztán akár egy vaktölténynek
durran a hangja,
s kezdődik a verseny,
a sebességek harca.
Majd, mint a polip karja
kinyúlnak a napsugarak,
vörösre festik az ég
rejtjeles rézkarcát,
megsimogatják a tavaszi
reggel ébredő arcát.