Boldogság a hangod
boldogság míg lelked ideér
fények futnak át arcomon
leteszem a fegyvert
harc nincs csak béke
béke
régi percek drága menedéke
minden táncol és nevet
szelet vetett
vihart aratott
ódon szerelem
köszönöm
a napot
az álmot
a szívembe hatoló
csontig felszakító
gyötrelmes
gyönyört
látom a szád
érzem
meg-megremeg a térdem
sejtjeimben az őssikoly
végig fut
kavarog
áldom az átkozott napot
mert megkaptalak
és még se
tiéd vagyok,
de mégis árva
lélek cserepek üvegszilánkja
véreztet el.
ölelnélek, ölelnél
de életünk nem enged
éjszakák, hajnalok
vesznek kárba
kábán figyelem magam
nélküled torz vagyok
alaktalan
építs fel
hangod
cifrázza szemem előtt
a lét
eltépett
selyem köpenyét
hulljon rám szerelmed minden álma
ne éljek
koldusként
magamtól megalázva.