Szeretem Annát, a feleségem,
szivtépö világban menedékem:
szépsége számomra kikötö,
másoktól szememet bekötö.
Lenyügöz, felvidit újra,
nem enged hajlani búra;
vágyok, epedek feléje,
mint szerelmes völegénye.
Annácska, olvassad versemet,
bájaid leirni nem lehet,
jól beléd estem, már ki se nézek,
szépséged eléggé megigézett.
...
(Anna-szép élmények szárnyain
átsiklom életem árnyain,
s ha szemeim végleg lehunynak,
"Köszönöm!" - mondom az Úrnak.)