Elégett múltam porából nőtt keresztem,
Hátamra vasszögekkel felverve,
Súlyától roskadok, de mégse eresztem,
És vánszorgok esőostor verve.
Napnyugtából jövök, napkeltébe tartok,
Ám túl hosszúra nyúlt az éjóra,
Nem tisztulnak ki még a sötétség-partok,
Hajóm vízhez fagyasztja a bóra.
De mielőtt jégcsap nőne az arcomon,
Megcsillan a napkelte az égen,
Meleg szél süvít végig gyenge harcomon,
S keresztem elég fényed tüzében.