Kavicságyon rohan
nincsen nyugodt álma
ilyen a Dráva
úgy susog a kavics alatta
mintha egy régi imát mormolna
aztán homokágyhoz ér a víz
elcsitul...lassít
magasparthoz érve
rázendít egy tüzes zenére
hangosan csapja arcul a partot
a part hősként tűri a harcot
partifecskék százai nézik
ablakuk éppen ide nyílik
tavasz van... napsugár fürdik
a Dráva fodrozó vízében...
néha megbotlik egy kőben
szeretem hallgatni a vízet
magával sodorja a tegnapot
útját állják a holnapok...
hazafelé ballagok...
én hallgatok.