Augustustól
Védd meg a hatalmad,
A földet, mi a talpad alatt
Terményt ád, s vért táplál,
Nem vár érte hálát.
Ellen pusztítását látván,
Vértezd fel a népet,
Torold meg véres verítékkel,
Taposd el a férget,
Ki elárulni merészelt,
S lerántotta a hazugság leplét,
Lecsaptad, mint az ártalmas lepkét.
Véget vetettél,
A múltat elfelednéd,
De ne tedd! Légy rá büszke,
Mindenki a Nevet üvöltse,
Harsogják a hőstettet,
S hősként temessenek.