Csikorog az avarszőnyeg nedves didergéssel
Így haladok az esőben csendes lépdeléssel
Este van, csillag gyúl a homályos égen
Fekete szemével pityereg élénken
Az esőcseppek hűsen, szelíd áldásként érnek
Amint hullnak lassan s cirógatva becéznek
Üde érintésük vágyaim csitítják
Nehogy elkeseredj!- szüntelen suttogják
Lágyan ölel, balzsamként folyik végig testemen
Hajamra sok kis cseppet csókolva, negédesen
Simogatja arcom, mint gyengéd szerető
S mind ezt csak azért mert, nagyon szeret ő
Nesztelen, csendes, fekete éjjel- már elázva
Szaladok, fekete kéjjel- éjjel fogócskázva
Most ki a fogó?- itt a száraz veronda
Tükörben lihegő rongyarcom már ronda…