Már várt...
lopva közelített
tekerőzött felém
és tudtam, hogy eljön,
de bűvöletében
bálvánnyá váltam,
dermedten álltam én.
Aztán megmart,
sebet ejtett rajtam
mérget bocsájtott belém
és éreztem ahogy
lassú, fájó kéjjel
vérembe kerülve
áramlik, terül szét.
Csak figyeltem
némán, megbéultan,
magatehetetlenül,
mozdulatlan,
s nem értettem
miért várt,
de várt
övé lettem titokban
s belehaltam.