Tavaszi hajnal hűvöse ébreszt,
pillantásom napfény játéka helyett
az ablakon át havas tetőkre esett.
Március ege ma fénytelen,
hótakaró terül a kerteken.
A hóvirág bókoló fejét
puha hógallér öleli,
hópaplant döfnek át
nárciszok sötétzöld dárdái.
Jégcsipke dermedt a bokrokra,
hócsillagok szállnak az orromra,
ahogy kilépek a tavaszi télbe,
felnézek az elszürkült égre
s párafelhőt von körém
március dermesztő reggele.
De hiába tér vissza a tél,
hogy hűtené tavaszok lázát,
nem űzheti el messzire
a rügyfakadás várva-várt csodáját,
világmegváltó álmaink
fénylő káprázatát,
vad lázadások ifjúi hevületét,
mely egyre vénülő szíveinkbe
visszalopja tavaszok örök reményét.