Felborult a világ rendje 2.
2010-03-08
Egy éve még mezítláb sétáltam a Playa de Bossán,
ma meg dideregve mentem végig a kihalt Bahián.
Múlt héten még rövid ujjúban járt a turista had,
mára vastag kabát, sál, sapka biz rajtuk marad.
Mellettem lassan baktatott egy üres fehér taxi,
átfagyott sofőr vacog benn meleg sapkában.
Ajkaim hangos némaságával kiáltom neki,
mi van haver, nincs fűtés a Mazdában?
Megbolondult itt is az időjárás?
Ibiza nem érti, mitől lett más?
Talán én hoztam ide
magammal a telet?
Magyarország
teljesen
el nem
engedett!
Éjjel álomké-
pek százai peregnek
alvó szemeim előtt. Fal-
vakban, munkahelyen járok-
- kelek, és sok ismerős köszönt.
Felidézik a régi munkákat, tetteket,
fájdalmas emlékek, remegek már belül.
Bár nincs honvágyam, közel érzem őket,
ragaszkodásom nem rendül, nem is gyengül.
Felgyorsult az idő kereke, sok minden vár rám,
hogy mire lesz majd e .. lég bárcsak tudhatnám.
A világban bárhol is él…nék, magyar maradnék,
Teszem itt a dolgomat.….tedd te is, magyar nép!
..
Bí-
bor
bár-
sony-
ban fürdik
az ég alja, a Napon
csúnya fekete felleg paplanja.
Vitorlámat bontom, felkavar a hideg szél,
nem nyugszom, míg a Nap életre nem kél!
Felborult a világ rendje, semmi sem a megszokott rend szerint működik,
Rohannak a napok, az idő porlepte múlt-jövő nyúlványa már fésülködik.
Mint homokórából kifutó homok, az idő végtelen, ám megátalkodott, konok.
Együtt rezgünk majd, ha a Nap északon kél, s a föld tengelye más irányba forog.