Kunyhóbeli szórt alomban
Gazsiéknál bolha-gond van.
Szapora az éhes féreg,
Nem hat rá a kénes méreg.
Felaprítják fejsze éllel,
Elfújatnák kerge széllel.
Letaszítják hegyoromról,
Lelökik a fatoronyból.
Belerúgva tomporába,
Tapossák az út porába.
Alaposan helybenhagyva,
Kiteszik a csípős fagyba.
Bolhaporral megetetve,
Harci ebek közé vetve,
Pitbull által széjjeltépve,
Vetik jeges tó vizébe.
Felakasztják bitófára,
Savat öntve szívójára.
Rozsdás késsel nyiszitelik,
Megdarálják, lereszelik.
Készítenek izzó katlant,
De a bolha tűzről pattant.
Ütik, verik bikacsökkel,
Felfalatják lótücsökkel.
Száz halál után is föláll,
Mint a híres főnixmadár;
Mert a bolha szívós állat,
Föltámad, és újra támad.
Nem oly tunya, mint a szender
Hímestojás-héjú ember!