A hang, amit mindenki másképp hall,
A testben mélyen legbelűl,
Az érzéssel kölcsönös befolyással,
A lélek halhatatlan dallama.
Dühöngő dörömböléseként hat,
A sértettség kegyetlen bosszú dala,
Ami méregként szerteágazik,
A test minden zugába, ami az enyém.
A húrok játszanak azért angyalit,
A boldogság derűs pillanatai,
A szerelem kikövezett útjain,
A lélek édes, lelkes pengetései.
Zene, ami papírra írhatatlan,
Tarthatatlan kúszik agyam felé,
Szívem elborította, lelkem feszes dallama,
Döbenettel tárul szemem elé,
Ez a dallam csak az enyém