Őrzöm emlékeit a sokszínű lepkéknek...
Hűen ügyeltem reájuk.
Szédítő illatuk, betegnek képzelem őket,
Látok törékeny léghajókat,
Vagy egy Téli havazást.
Pepita könnyekben átnyújtom én néked,
Gyermekévnek szőke, göndör haját.
Inkább feküdj szerelmem a halott levelekre,
S hagyd a többit körülötted a szél szerte fújja,
S Te megmaradj..., mintegy szarkofág.