Honom immáron végképp
összeszorított térkép,
nyelvében sérthetetlen,
csatára vértezetlen,
bejárom százszor mégis
Bakonyát, Vértesét is,
rónáit, erdős zöldjét,
parlagát, szántott földjét,
vigyázom, őrzöm, féltem,
a pórusait érzem,
s ha más esélye nincsen,
irgalmazza az Isten,
és óvja minden ellen
ökölbe zárt szerelmem.