Bennem él minden, mi kétes
örömöm romjain kutatja a jelet.
A csoda intése
már közeledne játszva felém,
de átragyog a réseken a parancsolat.
Láthatatlan marad az esély,
a porba rajzolt mozdulat.
Nem tudom, legyek-e valami nélküled,
vagy tévedésem daloljam
szüntelen ragyogásban.
Csak a semmi bomlik darabokra,
nem mehetek hangod asztalához,
s látom, hogy emelkedsz
az Ég kapujába.