árván
(apámhoz)
álomba bújva
könnyű ütemű dalra
szállok a fénybe
égi világod járom
halk mosolyodra vágyom
vágyódó
(fiamhoz - a hóvirág elé)
H allgatom a csendet
Ó rák napok telnek
V ágyódó
I mámmal
R eszkető könnyű némaságban
Á tvirrasztott éjek
G ond-szőtte magánya suttogja emléked
mosolyod
(Mirának)
létedért sírok
fagyott lelket lehelő
fényvillanásként
dermesztő lázálmomból
mosolyod élni ébreszt
a nő, ha anya
(Orsinak)
a nő, ki anya
csak lét-dallamot dúdol
bársonyos ajkán,
és altatódalára
gyermek s apa álmodik.
hol jársz, Anyám…?
(Mamához)
lépteim fáradt
üteme halkul
indulok némán
nélküled járok
féltelek
félek
hol jársz
Anyám?
gyönyörű terhünk
(Neked - nekünk)
… e bús időtlenségben
kétkedve kutatom
megkövesült
rejtett fájdalmadat
ami - már tudom -
örökre a kettőnk
gyönyörű terhe
bús titka
marad
elengedtük
elment örökre
a fiam
a fiad…
hajnali fénytánc
(A tavasz elé - az árvalányhajért…)
Á lmomban egy pirkadatkor
R éten szaladgáltam,
V advirágok hajladoztak
A rany harmatárban.
L ábam körül lágyan hajló
Á rvalányhaj táncolt,
Ny omában száz tüzes pipacs
H amvas szirma lángolt.
A merre a szem ellátott,
J árták a fénytáncot.
Tavaszébredés
(Mirának)
A ranyló ágak moccanása
R igópár násza boldog tánca
A ndalító lágy tavasz-szonáta
Ny argaló víg szél dúdolása
E reszen ácsingó fecskeraj
S árgálló bokron kis csillagmécsek
Ő rködnek szendergő ágakon
Fagyöngy-legendák
(fiamnak szóló)
F aágon sarjadó sóhaj nyomán
A ranyló fénykönny fák sudarán.
Gy öngyfüzér-bánat lombkoronán -
Ö rökzöld életet hazudó halál.
N émán meghajló fatörzs oldalán
Gy ászcsokor, büszke magány.
2009.