Múltbéli csodák képei közt száll le az alkony,
Jégvirágok tűi fércelik párás ablakom,
Emlékképek illanó selymén át
Pilláim alá szökik egy rózsakvarc másvilág.
Megannyi képzeletszülött - gazdagság, pompa..
Gyermekkor nyara önfeledt kacajt csókol arcomra.
Tusolatlan vétkek és a megbocsájtott bűnök,
Szárnyas lovon suhanó halhatatlan valkűrök.
A sötétség lidérceitől hazataláltam,
Rémálmok nem tarkítják lázas ágyam,
Sóvárgom megélni e más lét ritka perceit,
Veled, míg homokóránk elhagyja szemeit..
2010. január 11.