Kopott hegedűmet olykor előkapva,
Eljátszom én rajta néhány régi nótát,
Immár kotta nélkül élvezve a mókát,
Pontot téve véle egy fárasztó napra.
Ám ha ünnepnapon adódna alkalom
Vendégművészként Nála muzsikálni,
- Várna egy valódi, becses Stradivari -,
Himnuszt rögtönözve csendülne fel dalom.
Velem ünnepelne a királyi hangszer,
Mely minden zenésznek álma, drága tanszer -
Hogy került kezembe, el sem tudnám hinni!
Múlna a varázslat, csendben hazatérve,
Ócska nyirettyűmet venném újra kézbe,
Álmomban én voltam egyszer Paganini.