Soha nem zavart a buszozás,
de a múltkor az utazás
alatt, egy tetőtől talpig
olcsó arcvizes alak
felszállt, átlengte a pacsuli
a légkört,
s úgy éreztem a busz
tesz velem egy félkört.
Mellette egy kebel teli lány,
akár egy rekedt csalogány,
mondta, mily’ jó dolog a házasság,
rajtam erőt vet a hányatás,
ha sokáig tart még ez az út,
az én úrinőségem már csak múlt.
Mint a játékgép a pénzt,
csak nyeltem,
tenger sós íz lepte
el a nyelvem,
attól féltem ez lesz a vég,
kéredzkedett ki a déli ebéd.
Friss levegőre vágytam,
miközben már majdnem hánytam.
Végre beért a busz Fehérvárra,
ökölődve néztem a pacsuli királyra.