Élt egy legény,
tán nem is volt legény,
csak egy fiú...
Egy kisfiú volt szegény.
Akik látták
nevették, csodálták.
Mindene volt
egy csöpp arany varázság.
Ment, mendegélt,
dalolt, mesét regélt.
Megélt útja
ködös végtelenbe ért.
Rúgtak rajta.
Összeszorult ajka,
háborgó lét
kisózott tengerpartja.
Ősz göndörkóc,
mint szomorú bohóc,
szembogara
elfújt, fekete kanóc.
Alig aludt...
Sorsát, - bárhova jut,
nem kereste.
csak a fűzfaághajút.
Szép Nimfája
az út végén várta.
Rámosolygott,
majd ő is megdobálta...
- Így ért véget
ez a kis történet.
Rút fakereszt
amely üszkösre égett.