Elképzeltem számtalanszor magam előtt az Erdélyi lányt,
Ki kialudt, eltévedt Hold hívására jött elő.
A múltnak árnyékában alkata tündéri,
Jövendő gyermekem anyja, a szerető.
Én csak egy kör vagyok melleiden,
Szent Erdélyi lány, bolondos álom,
Csak a szél vagyok és susogom, hogy maradok,
Hol elhajtott, hol óhajtott..., mert ilyen az őszi álom.
Számomra titok az árnyéka énnekem,
Erdélyi lány élő és halott.
Egy huncut játék voltam, átok,
Mint az élet... mit érdemlek, azt kapok,
De tudom: Élni és meghalni itt fogok!