Már nem emlékeszem rá miért,
Már nem gondolok rá hogyan,
Már azt sem tudom mióta
Kíséri vágyódó,
kínzó kísértet életem,
settenkedő,
rám rontó,
tabukat, béklyókat elbontó
őrült, remegő szerelmed.
csak lapul,
csak hallgat
lassan elereszt,
elfut,
szétporlad
aztán
a hangod
vad áramütése
felborít mindent
e billegő ladikban
semmit markolok
szerelmed hajnal,
szerelmed alkony,
valahol vársz
a túlsó parton
kezed nem nyújtod
zuhan az életem.