Asszonyom, Te, az életem sója,
Lázas álmaim hű hordozója,
Aurád fényével is betelten,
Szívedben én menedéket leltem.
Gömbölyű kebled pihegő halma,
Hitemnek bizalmas imamalma.
Egy az italunk, és egy az étkünk,
Egymásnak gyónunk, közös a vétkünk.
Te vagy az asztalom, Te az ágyam,
Tűzágyékod oltja férfivágyam.
Ujjong a test, és szárnyal a lélek,
Álmomban is téged szeretnélek,
Mert vagy az igaz, önzetlen jóság,
Vágy helyett az éltető valóság.
Asszonyom, Te, az életem sója,
Két kezed kezemnek koporsója.