AKARD
A magyarnak nincs hazája
Nem gondol ő soha másra,
Mindig csak a hazájára
Neki mindig, azaz álma.
Hazája volt egész Erdély,
Most az oláh ott a kedély.
Mienk volt ott a Felvidék
Ami délen, a Délvidék.
Mindig más döntött helyettünk
Soha nem jól helyezkedtünk.
Mindig árral szembe mentünk,
Nem jól forgott a kerekünk.
Szép hazám vagy drága honom,
A múltat magammal hozom.
Mikor lesz rá majd alkalom
Akard kezed, lábad nagyon.
ZETA