Távoli fák ölelik a lenyugvó napot
Ölükbe temetik árván a tegnapot
Fagyott szájjal nyögnek fel az égre
Széltörte derékkal táncolnak a légbe.
Ám ha te is telet ringatsz még magadban
Nem virulhatsz többé szép szavakban
A hívó tavasz, metsző jégbe fordul
S a szeretet lelkedben gonosszá gorombul!