Tudom milyen már, ha valaki vére véremmé válik,
Amikor a szerelemtől minden szépnek látszik.
Mikor az egymásba fonódó karok indáit látom
Rájövök téged szeretlek legjobban a világon.
Feladtam érted mindenem, mert szívemben te vagy egyedül
Olyan vagy mint mikor tavasszal ezer tücsök hegedül.
Olyan vagy mint a bizsergető tavaszi levegő,
Mint a nyár illatú, harmatos legelő.
Rád gondolok, és vidámabb lesz a szívem,
Ha hozzád bújok felforr a vérem!
Karodba bújva nyugszom meg igazán,
S evezek hajómmal tovább a tenger viharán.
Hegynyi hullámokon kelek át, de te ott vagy velem,
És segítesz feszesre húzni minden kötelem,
Vitorlám hasába ilyenkor belekap a szél,
S régi, ősi tengerészhistóriákat mesél.
Ha nem te lennél sorsom kormányosa eltévedtem volna már,
Nem várt volna rám, semmi más, csak a halál.
Maradj kérlek a hajómon, míg el nem éri célját,
míg ketten le nem gyűrjük az idő rideg acélját.
S ha majd a sorssal vívott harcban eltörnek a kardok
S eltűnt az utunkból minden dühös akarnok,
Békében öregszem meg a te oldaladon,
Fejemet pihentetem a válladon.
Nézem az utat a tengeren át,melyen megvívtunk száz csatát,
Szereztünk ezer kincset, s megnyertük magunknak a mindent.
Akkor majd boldog leszek, s nem fogok többé sírni,
akkor majd százszor szebben tudom ezt megírni,
Hogy mit jelentett nekem az a hosszú élet,
Mely sorcsaták tüzén át az enyém, s a tiéd lett.
Ha szét is válik utunk, remélem összefonódik újból,
Mert nekem már nélküled sosem kell a jóból.
Ha el kell mennem ahhoz, hogy veled legyek,
Én amit kell, mindent megteszek.
S ha én is fontos vagyok, s nekem szánt a sors,
Megérted ezt a néhány őszinte sort,
Melyben vegyesen van, szerelem, s félelem,
Hogy mégis nélküled kell élnem az életem,
S ha elmegyek, te nem jössz utánam el,
S a vitorláson akkor a szél sem énekel.
Mert nem lesz kormányos a hajómon,
S fennakad az első éles zátonyon,
S elsüllyed a mélybe rántva engem,
Mielőtt célomhoz megérkeztem.
Ne hagyd hát kérlek, hogy elmerüljek a sötétben
Nyújtsd a korodat ki értem,
Ragadj meg erősen és húzz magadhoz,
Had érjen az arcom a hajadhoz.
Szoríts erősen, míg testemben meg nem dermed a vér,
S benne össze nem szűkül minden pici ér;
Zuhanjunk együtt, s ne engedj el sohasem,
mert szeretlek s te vagy az életem.