Üdvözöllek,Magány,rég látott barátom!
Gyere ide mellém,elférsz a párnámon.
Mesélek neked...
Mesélek Róla,kiben oly nagyon hittem,
Mesélek arról,mit most elvesztettem.
Mesélek egy lányról,aki valaha voltam,
sírokról,mik fölé sírva borultam,
Mesélek egy nyárról,amikor boldogok voltunk,
egy bölcsőről,ami fölé együtt hajoltunk.
Mesélek egy dalról,amit a miénknek mondtunk,
utcákról,hol sétálva egymásba karoltunk.
Mesélek egy kézről,mi tegnap még nem levegőt markolt,
egy álomról,mi talán soha nem is volt.
Mesélek egy szívről,mi oly nagyon szeret,
s elmesélem,hogy azért sír,kit szeretni nem lehet...
És most menj el innen magány,vége a mesének,
én nem érek már rá babusgatni téged.
Más idők járnak,már nem lehetek veled,
felébredt a kisfiam,rámnéz,és nevet.