Radnai István:
AZ ÚT VÉGE A KEZDET
forró áhítatok véres virága
ahol a meg nem születettek rejtve
ahol mint akinek pokolgép tépte teste
lapul gonosz méhek odvába
ahol a méhek fullánkja mint gerjedt kan vágya
azonos hangalakkal él és öl
a teljes női szent öböl
és a kéj vagy irgalomnak ágya
felfeszített ajkak között mint kurta vas
amit nem kímél öl s nem ölel tavasz
amit gerjedten kétszer durván öklel
vásznát a szűz megfesti áttetsző a hártya
közízlés és álerény magát beleártja
eldobja a könnyelmű dac amit ott lel
(iytop versével párhuzamba)