Űzött vadként futok előled
kergetsz, s én nagyon félek tőled,
te utolérsz, karmolsz,
húsomba harapsz,
fogaid közé szorítod nyakam,
de amint szívárogni kezd vérem,
s gyengülő fogásodat érzem,
felugrok, sebesen rohanok el tőled,
hogy minél távolabb kerüljek mellőled,
mert nem jött el az a nap,
mert még nem érted,
ma még korai lenne, és ezért élek...
Mert ma még hiába halnék meg érted.