Festő sem festhet szebbet, mint a természet színei.
Mily csodás kavalkád, ahogy varázsolnak
az évszakok mesébe illő képei.
A tél hűvös fehér. A szikrázó hópelyhek,
meleg paplanná duzzadva védik a földeket.
Úgy takarják, hideg szelek ne érjék.
Mint jó anya, a gyermeket.
S a víg tavasz első bágyadt napsugara
csalja elő az apró hóvirágokat.
Majd az idő enyhülésével, ibolya és aranyeső
nyílik, az orgona csodás színe hívogat..
A tündöklő nyár következik a sorban, mely
a nap melegével érleli a kenyéradó kalászokat.
Otthona, tarka virágok és zöldellő mezőkben rejlik,
a tikkasztó melegben éltető esőkkel öntözi azt.
Az ősz beköszöntével, aranyló színekben
pompáznak a bokrok. A fák levelén,
a vörös száz és száz árnyalata díszeleg.
Lassan-lassan, mint az eső cseppek a földre
úgy hullanak le a falevelek.
Majd ismét a tél váltja fel társát, így ismétlődik
az évszakok sora.
Változó képével a természet, új arcát mutatja.
Mely mindig különleges hangulatot ad.
2010.03.07. Korin