SZOMORÚ VAGYOK
Szomorú vagyok, mint a fűz
Mert rám a Nap már sose tűz.
Hiába várom a napot
És emelem a kalapot.
Sírok, mint tűzön a hársfa
Hisz már neki nincsen álma.
Bántanak a gondolatok
Azt hiszik már nem is, vagyok.
Nem örülök a hidegnek
Akkor se, ha épp kivernek.
Hinni kéne szépben, jóban
Megfürödni a folyóban.
Hiszek a szél erejének,
Hiszek még a sötét éjnek.
Hiszem, hogyha gazdag lennék
A nejemnek rózsát vennék.
Veszek majd egy hittankönyvet,
De nem ejtek sose könnyet.
Isten szavát megfogadom
Mikor lesz rá majd alkalom.
Istenszava szent és béke
A gonoszt is utolérje!
Ki nem hisz az istenében
Sose üljön bársonyszékben.
ZETA