KÓRUS
Sötét vér fertőzte szép Lappia földjét,
És az eső elmosta a vérfolyamot,
Szürke hollók hozták a hódítók hírét;
Északról indították a nagy rohamot.
Éhes farkasokként martak a vidékbe,
Magukkal ragadták, amit csak lehetett,
Mire pedig az ősz átfordult a télbe,
Győzelemre vitték a barbár sereget.
A véráztatta talajt a hó befedte,
Kard és vért rozsdás enyészetbe fulladott,
Földjét az izland-szigeti had őrzötte,
Békés Lappia tartománnyá változott.
Hol csapolt hordókból ünnepi bor csorgott,
Hol torkokat vágott át a hideg acél,
Ám boron-kardon túl az erdő suttogott,
És mögötte néma volt, halott volt a tél.