Ha lehetne, sokkal, de sokkal kevesebbet aludnék,
És sokkal többet álmodnék... intelligenset,
Minden percért, melyben szemeimet zárom,
Küzdenék, hogy másodperceket ne veszítsek a világosságból.
S az évszakom azt súgja:
Ha a többiek meg is állnak, Te csak menj, előre szaladva
S mikor egyesek lefekszenek,
Akkor kelj fel, öltözködj... feketekávéval várd szerelmedet.
Így az embereknek bebizonyítanám,
Tévesen gondolkoznak, hogy e korban a szerelem hiány,
S gyermekemnek szárnyakat adnék,
De repülni csak egyedül...,gondos szülői szándék.
Ugyancsak az embereknek tanítanám:
A halál nem az öregséggel jön.
A felejtéssel...
Eszünket használjuk hát!
Megtanultam, hogy mindenki a csúcsra vágyik,
Elfelejtve, hogy kicsit meredek, így az út irányít,
Megtanultam, a gyermekem tanított meg... a drága
Születésétől kezdve az ujjamat fogta, mára a kezem is nála.
Mert a holnap napja senkinek nincsen megírva,
Öregnek vagy fiatalnak, lehet utolsó.
Mindig is mondtam: Mit tudsz ma,tégy meg ne hagyd holnapra,
Mert az többé soha elő nem kerül, mert kóbor a szó.
Inkább magad köré gyűjtsd szeretteidet
S szerelmed fülébe súgd:Annyire szeretlek.
És időt hagyj magadnak,
Hogy tudd kimondani, sajnálom ... bocsássatok meg,de elhivnak.