Günter és Tűán - Első felvonás/Első szín
Írta: Hullocsillag Dátum: Március 19 2010 07:45:28
Gy
Kaput nyiss, kutya! Dicső Bóden király az!
Teljes hír
(Yrrksbärgden. Városkapu. Bóden és a seregek jönnek.)
KATONA
Kaput nyiss, kutya! Dicső Bóden király az!
ELSŐ ŐR
Nem dicsőbb, mint kit mocskos sárba taszított.
MÁSODIK ŐR
Elhallgass, féleszű!
(Bóden felé) Jó uram, irgalmazz!
Ifjú még, nem is tudja, szegény, mit mondott!
ELSŐ ŐR
Ifjú, de nem bolond! Jól vigyázz, nagy király,
Mert a lapp sár, mibe rabolt néped lökted,
Csakis Lappföldé, az övé az ősi táj,
És most dühödt, mert fiát halomra ölted!
MÁSODIK ŐR
Uram…
BÓDEN
Elég! Ez magasztal, az szidalmaz,
Hogy tudhatnám, mondd csak, ki hű hozzám, ki nem?
Ki végtelen lojalitással jutalmaz,
Tőrt döf hátamba, ha túl közel engedem,
Ki pedig nevem rágalmazza, becsmérli,
Ha szükség hozza, életét adja értem.
A hűség nem ejtett szavakban tűnik ki,
A tett mutatja meg, ki az én emberem!
ELSŐ ŐR
Úgy lásd, mit teszek!
(Kardot ránt, Bódenre ront. A katona leszúrja.)
KATONA
Ostoba, koszos csürhe,
Meg sem érdemli, hogy levegőnket szívja!
MÁSODIK ŐR
Kegyelmes király, kérlek, ne értsed félre:
Mint nem féregrágta az egész almafa,
Úgy Lappia népe sem mind gaz lázadó.
KATONA
Hóhér bárdja alá mindet!
(Kardot ránt.)
MÁSODIK ŐR
Ne! Kegyelem!
BÓDEN
Fegyvert le!
KATONA
De uram! Hiszen mind áruló!
MÁSODIK ŐR
Nem így van! Uram, kardodé az életem,
Hű kardom az életedé!
BÓDEN
Elfogadom.
Nincs király igaz szívű követők nélkül,
S bizalom nélkül nincs szilárd birodalom.
Ha a trónuson olyan uralkodó ül,
Aki minden sarokban ellenséget lát,
Minden árnyékban orgyilkos kivont tőrét,
Végül tébolyba, őrületbe fordul át,
És romlásba viszi felvirágzott földjét.
KATONA
Uram! Ha fellázad egy, fellázad száz is,
És a százból majd ezer lesz és tízezer,
Míg végül fegyvert ragad kovács és bugris,
Vadász, hajóács, küldönc… Nemzetnyi ember!
BÓDEN
Úgy pusztuljon hát mind?
KATONA
Uram, hidd nekem el,
Könnyebb learatni az egész gabonát,
Mint kiszűrni, melyik jó, melyik rothad el.
BÓDEN
Szóval irtsam ki a lappok királyságát?
Áruld el nekem hát, bátor, bölcs harcosom,
Mi felett uralkodjék akkor a király?
Mennyit ér a halottá tett birodalom,
Ha kardomnak hegyéből fakad az aszály?
KATONA
Nagy király…
BÓDEN (elfordul)
A kapukat!
Kapu nyílik, Bóden és a seregek kivonulnak.
KATONA (félre, gúnyosan)
Ó, hatalmas úr,
Nem látod, hogy magad alatt vágod a fát?
Hátadba előbb-utóbb edzett penge szúr,
Gyenge szíved orgyilkos nyila fúrja át,
Magad ásta farkasverembe zuhantál,
Sebesült vadkan és éhes farkas közé.
Lappföld rohamával példát statuáltál;
Ha kell, erős vagy, kardod egy biztos kézé,
Ám a megsebzett vadkan sarokba szorult,
Lappföld népei egyszer még visszavágnak,
S erődnek sereged közt is bealkonyult;
Vannak, akik új királyért kiáltanak!
(El.)