Radnai István:
FELHŐ-ÁTVONULÁS
Mottó: "Zokogó fák tövében sétál,
Bandukol a búbánat maga, "
(Mezei Marianna - Fót)
veri a fákat zápor
a nyárfák állhatnak bárhol
felkúsznak karóikra a szőlők
a víg társaság kivonul
s amikor magamnak bort töltök
fakul a göngy keserül
minden csepp ház és haza
kicsorbul a természet szava
rávetül a tavaszi felhő árnya
mint ragadozó barna szárnya
mint ragadozó barna szárnya
a megalázott ifjúságra
menekülnél de nem való a bor
menekülnél még nem készül a tor
még csak szürkül
a számolatlan barka
szamáron ülsz szűkül
előtted fal s kapu
a pálma ág dudva lapu
készülsz virágvasárnapra
szüzességed a barka
s aki megváltani akarja
mint kufárok megveszi
pénz-templomok udvarán
életed majd elveszi
ma még biztos ami talán
veri a fákat zápor
majd a nap fénye záporoz
a szív-jeruzsálem bárhol
ahol a kései hó toroz
ma már nem bandukol a bánat
harmadnapra feltámad a mának
mire felkúsznak karókra a szőlők
magamnak áldozati borokat töltök
és legbelül mielőtt leszállna a hó-
pihe dalolni dalolni volna jó
nyomaszt kerít bezár megtör repeszt
üzenet a mának a kereszt
veri a fákat veri a zápor
a nyárfák állhatnának bárhol
veri a felhők vaskos könnye
ágáiról a tavasz árvasága tör le