Szétnéztem
és átléptem a rácson,
siettem
ne hallják lépteimet,
futottam
ahogy a lábam bírta,
elszöktem,
mert téged kerestelek.
S bolyongtam
kietlen tájakon,
kanyargós,
járatlan ösvényeken,
gázoltam
mindenen keresztül
csak azért,
hogy téged megleljelek.
S oltottam
szomjamat patakban,
éhesen
bogyókat tépkedtem,
feküdtem
fázva és reszketve
egyedül
koszosan rongyokban.
S hiába
jártam a világot
szüntelen
utánad zokogva,
elvesztem
késő ha megtalálsz
erdőben
levéllel takarva,
mert lelkem
addigra elhagyja
jéghideg
elárvult testemet,
messze száll
s indul újból útra,
mert szeret,
s nem lehetett veled.