Ha néha a tükörbe nézek
köszönt valóságos énem.
És hírtelen rádöbbenek
én tényleg ilyen vagyok.
Akkor veszem csak észre,
már nem olyan, mit régen.
Homlokom ráncok barázdálják,
hajam, szakállam már öszes.
Szemem körül ráncok,
és álmatlanság karikák.
Mélyen a lelkembe nézek
és önvizsgálatot tartok.